A Wesselényi LC sokéves kapcsolata a svéd lions barátokkal

Mindig gondban vagyok, mikor a weboldalunkra felteszek egy irományt, hogy mi a címe.

Hála az Égnek és persze Koncsik Pista Lions társunknak, aki éppen ebben az évben kormányzó, adott egy nélkülözhetetlen segítséget Darabos Erika Úrhölgy személyében, aki végtelen türelemmel van irányomban és kivezet a felrakás útvesztőjéből és sikeresen fel is rakjuk közösen a cikkeinket.

Hajdanán dolgoztam egy Termelő Szövetkezetben, ahol főmérnökként szolgáltam. Természetesen a hét mindig a felső vezetők értekezletével kezdődött. Ezen egyszer a jogász kollegánk egy kicsit bővebben adta elő (hát hogy adná másképpen elő egy jogász) a mondandóját, mire az elnök félbeszakította és azt mondta: „sok beszédnek sok az alja”! Jogász barátunk, aki igen rátermett volt azzal replikázott, hogy: „igen, de ha keveset beszélünk nem értjük meg egymást”.

Igaza volt, mert ha valamit el akarunk mondani másnak és azt akarjuk, hogy megértse sajnos részletesen kell ismertetni.

Van még egy mondás (és most nem mondásokkal akarom eluntatni a kedves olvasót, de ez pont ide illik): „más kárán tanul az okos”.

Arra jöttem rá, hogy ez egyáltalán nem fedi a valóságot!

Arra is rájöttem, hogy mi nem vagyunk okosak (hát én biztos nem), mert a más kárát ugyan sajnáljuk, de leginkább a saját kárunkon is ritkán tanulunk.

Az a jó, a sok évet megélésnek (az nem mondom, hogy az öregségnek, mert nem érzem annak magam, csak annak látszom), hogy van időnk sokat hibázni és talán tanulunk rajta.

Már több mint 32 éve, két baráti társaság összeszerveződött és Lions Klubot alapított Wesselényi LC néven a Dunai Hajós önzetlen segítségének tiszteletére. Azt gondoltuk, hogy nem ildomos dicsekedni az aktivitásunkkal.

Már megint tévedtem!

Gondolom, amit most elmesélek Nektek, nem ismeretlen a számotokra, de van olyan klub, akikkel ez még nem fordult elő és érdemes utána menni a dolgoknak, mert sohasem lehet tudni, hogy mi mivé fejlődhet.

Talán tudjátok, talán nem az, hogy 1996-1997 Lions évben a magyarországi szövetség kormányzója voltam, és mint olyan elnöke, is a Wesselényi Lions klubnak. Ez talán lehetne érdektelen, de a történet, amit leírok, mégis kapcsolódik ehhez.

Előzetesen még azt is elmondom, hogy a Lions International Associacion minden évben kiadott (a mi időnkben egy könyvet) regisztert, amiben minden kormányzóság szerepelt a kormányzó és a választott tisztségviselőkkel, valamint minden regisztrált és magát bejelentő klub nevével és a tisztségviselők hozzáférhetőségével együtt.

Ebben, mint kormányzó és a klub is szerepelt.

Történt, hogy egy a hónap első szerdáján este kb. ½ 7-kor csengetnek az irodám ajtaján (abban az időben ott volt a klubunk székhelye) és megjelenik az ajtóban egy tört magyarsággal beszélő nagydarab szakállas szemüveges mosolygó ember és megkérdezi:

-        itt ülésezik a Wesselényi Lions Klub?

-        Itt válaszoltuk röviden.

-        Akkor jó, mert Titeket keresünk. Én Anders Rendik vagyok Svédországból a Skanör LC-ből jöttünk és a Nemzetközi Katalógusban láttuk, hogy itt és most ülésezik a Wesselényi LC és az elnökük jelenleg Pázmányi György. Őt keressük.

Mi tagadás meglepett minket a dolog, de nagy örömmel és csodálkozással fogadtuk Őket.

Ezt meglehetősen hosszú bemutatkozás követte, mert mi személyenként bemutatkoztunk, Ők pedig bemutatták a klubjukat és saját magukat. Rendik András és a felesége, mind ketten eredetileg magyar származásúak, és éppen családlátogatáson voltak, de kihasználták, hogy megkeresnek egy klubot is.

András idő közben megözvegyült, de mivel tudja, hogy az igazi asszony az magyar asszony, ismét megnősült és egy igazi Magyar Lionest vett feleségül, régi jó Lions ismerősömet, a Royal LC akkori elnökét Rónyai Ritát (most már asszonyt). Szerettem volna, ha olyan nevet vesz fel, amit ki tudok mondani, de Ő nem kegyelmezett és most már Rendik Rita néven szerepel a Svéd Lion névsorban, aki szintén nagy elánnal végzi a Lions kapcsolattartó munkát.

A látogatásuknak volt konkrét célja is. A klubjuk támogatott egy magyar kislányt a tanulásában és havonta 1.000 SK-t küldtek neki, hogy hozzájáruljanak a költségeihez. Úgy gondolták, keresnek valakit itt Magyarországon, hogy átutalnak előre 12.000 SK-t és az-az illető havonta küldi neki az egyhavi részletet. Kézenfekvő volt számukra, hogy erre a bizalmi feladatra egy Lions Klub a legmegfelelőbb.

Úgy gondolták, hogy ezek mi leszünk (így ismeretlenül).

Meg is beszéltük a részleteket, érkezett is a pénz és mi utaltuk rendszeresen a pénzt a kislánynak, majd minden év végén elszámoltunk velük. Tartott ez 6 évig.

Az idők során természetesen ez a kapcsolat sokkal szorosabb lett, baráti kapcsolattá alakult, Ők rendszeresen klubszinten látogattak ide, sőt a klubunk tagjai is hozzájuk.

A kapcsolatunk odáig fejlődött, hogy sok éven keresztül küldtek Magyarországra a Wáberer’s cég grátisz szállítása mellett havonta átlag 1-2 raklap ruhát, játékot, élelmiszert, bútort, stb.

Volt egy olyan szállítmányuk is, amiben egy iskolai osztályt tudtunk berendezni Szendrőn (ezt réztábla is bizonyítja, a tanterem neve a két klub neve) bútorral és számítógéppel. Érkezett kamionnyi kórházi ágy is, amivel sikeresen korszerűsítettünk egy Szociális Otthont. Az idők során rengeteg (több ezer) védő kesztyű és felnőtt pelenka érkezett, amelyeket a már több mint 32 éve általunk támogatott Gödöllői Idősek Otthonába szállítunk.

Tudom meglehetősen hosszan írtam le a kapcsolat kezdetét, de ez az út vezetett el oda, hogy az elmúlt év februárjában, az Ukrán-Orosz háború kitörését követően közösen elhatároztuk, hogy mindent megteszünk az Ukrajnai menekültek és az otthon maradt sok nehézséggel küzdő emberek megsegítésére.

Ebben a feladatban van, Andráséknak és a Svéd Lionsoknak kiemelkedő szerepe, támaszkodva klubunkra.

Már előzően beszámoltam arról a szervezésünkben (23 db) rengeteg kamion árúról, amely érkezett az elmúlt évben.

Ennek a kis beszámolónknak most jutottam el a csúcspontjához, mert január 25-én megérkezett (ujjbab 2 db kamion  100.000 EUR értékben = 40.000.000 Ft) a 25. kamion árú Székesfehérvárra a Katolikus Karitász raktárába 40 db.

Ezzel együtt a háború kezdete óta összesen már az 1.600 db aggregát érkezett, alkatrészekkel, speciális olajjal, amelyet közvetlenül, vagy Magyarországon keresztül a mi kis akciónk eredményeképpen Ukrajnába szállítunk, hogy az élet az infrastruktúra lerombolása ellenére folyhasson tovább.

Erről a hatalmas segítségről mind ez idáig nem sokan tudtak, de úgy gondoltuk, hogy ezt érdemes közzé tenni, mert az leginkább a Svéd, de a Magyar Lions-ok közös produktuma.

Abban, hogy ez mind létrejöhessen, sokan segítségünkre voltak. Ki kell emelni ezek közül a Miskolci Lions Klub tagjainak folyamatos és odaadó munkáját és a szállításban és raktározásban nagyrészt vállaló Katolikus Karitászt, akivel erre a feladatra külön együttműködési szerződést kötöttük.

Annak idején, mikor Andrásékkal összebarátkoztunk sejtelmünk sem volt arról, hogy ez a kapcsolat mivé fejlődik.

2022. év tavaszán András, akit valamilyen fantasztikus belső erő hajt beszélgetésünk és a jövő tervezése kapcsán elmondta, hogy úgy érzi, hogy a kapcsolatunkat úgy tudja tovább fejleszteni, ha elvállalja az alkormányzóságot Svédországban, mert abban az esetben nagyobb ráhatása lesz a kapcsolatunk fejlesztéséhez. El is vállalta és most nagyobb puvoárral vetette bele magát a munkába.

Azoknak, akik rászánták az időt és elolvasták ezt a kis szösszenetet csak azt tudom javasolni, hogy ne sajnálják az időt a kapcsolatok ápolására, mert nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.

A mozgalmunk jelmondata „We-Serve” így együtt sokkal nagyobb eredményt hoz.

A munkát közösen folytatjuk tovább és várjuk azok támogatását, akik szintén fontosnak tartják ezt a feladatot.

Pázmányi György

96-97 PDG

Wesselényi LC elnök

Képgaléria