30 éve történt

Húsvétkor a három egybefüggő nap miatt lehetőségünk volt az ünnep megtartása mellett, arra is, hogy az ember olyanokat is megcsináljunk, amivel elmaradásunk van.

Én természetesen egy jó férj vagyok és szót fogadok (főleg a béke kedvéért) és elvégzem mind azt a munkát, amit Rita asszony nekem „javasol”.

Igaz ezek a legtöbb esetben jogosak, mert valóban a rohanó világ mellett sok minden elmarad.

Ilyen feladat volt az is, hogy tegyek rendet az iratárban és dobjak ki minden olyan iratot, ami már nem szükséges, megőrizni nem kell.

A munkám eredményes volt, mert kb. 45 cm magas halmot tudtam kidobni a szelektív kukába.

Ezek a régi iratok rengeteg kincset rejtenek, amiket ilyenkor lehet fellelni.

Sok fénykép kerül elő és köztük olyanok, amelyeket már sok éve nem láttunk, de az emlékeink szempontjából nagyon fontosak.

Így találtam meg még képeket abból az időből, amikor nem volt digitális fényképező gép, szkenner, mobil, amivel kiváló képek készülnek, hanem negatívra fényképeztünk és hívattunk elő az OFOTÉRT-nél.

A képek minősége nem olyan, mint manapság, de tekintsünk el tőle és csak emlékezzünk, azt lehet hunyorogva is.

Egy régi borítékban találtam, pontosan harminc éve 1995. március 9-én készült képek, amelyek a Szociális otthonban tartott rendezvényen készültek.

Akkor még Erdőkertesen is voltak lakók. A program nagy részét ott tartottuk.

A klubunknak, mindig az volt a vezérlő elve, hogy olyan programokat szervezünk, amelyet Ők kérnek, amikre Nekik van igényük.

Ez idáig főleg kiállításokra, állatkertbe, templomba, kirándulni, rezervátumba látogattunk, Zebegénybe vittük Őket, hajókiránduláson voltunk, stb; vagy tartottunk náluk vetélkedővel egybekötött rendezvényeket, ahova neves művészeket is meghívtunk.

Ez volt az első olyan összejövetelünk, amelyen először rendeztünk egy nagy közös főző eseményt.

Akkor még nem volt bográcsunk, ami olyan nagy lett volna, hogy sok ember ehet a produktumból, így a Szociális Otthon legnagyobb alumínium lábosát használtuk erre a célra.

A kérés az volt, hogy a bentlakókkal közösen tartsunk egy gulyásleves főzést.

Erre a programra a klubban hosszasan készültünk. Ez volt az első ilyen nagy mennyiségű ételkészítő alkalmunk. Még soha sem készített nálunk senki ennyi ételt ilyen nagy létszámra, kb. 40-en voltak, akik ettek a gulyásból és ott voltak még a klub tagjai is.

A klub tagjai jobbnál jobb ötlettel álltak elő.

Vita csak volt arról is, hogy a gulyásba a csipetkét kész csipetkével, vagy saját gyártásúval csináljuk.

Hajdani jó hírnevű Pelle Ervin alapító klubtársunk a kész csipetkét javasolta, azért, mert roppant nagy munka ennyit csinálni és a kész nagyon jó minőségű.

Rita nejem és a lányaim vállalták a csipetke készítését, végül a család (mind az öten) neki látott és 15 tojásból készítettünk csipetkét. Mikor elkészült szétterítettük tálcákra és a konyha asztalon hagytuk szikkadni éjszakára.

Egy dolgok kihagytunk a számításból, a Dolli nevű kutyánk.

A „drága kis kutyánk” éjszaka ameddig elérte a nyelvével a tálcán a csipetkét lenyalta a tálcáról és azt mind magáévá tette.

Reggel úgy nézett ki, mintha vemhes lenne (dagadt benne a csipetke), volt két-három nap, mire távozott belőle.

Nem volt mit tenni a hiányt pótoltuk és hozzáfoghattunk megint 8 tojásból csipetkét készíteni.

Erdőkertesen a bentlakókkal sikeres programot csináltunk, mert sokan voltak olyanok köztük, akik nagy lelkesedéssel segíteni tudtam a zöldség és a burgonya pucolásában, darabolásában.

A biztonság kedvéért a marha lábszárból otthon készítettünk egy igen nagy adag (12 kg lábszárból) pörköltöt, azt már a helyszínen csak össze kellett főzni a hatalmas fazékban a többi hozzávalóval, és elvégeztük a végleges ízesítését a gulyáslevesnek.

A programon aktívan részt vett Jáhn Péter (1993-1994 volt kormányzó) is.

Eljött az összejövetelünkre feleségével és kislányával egy Angliában élő Magyar származású Lions tag, aki azzal járult hozzá a programunk sikeréhe, hogy a Rolls Royce autójával, aki kérte elvitt egy nagy körre autókázni a környéken.

Mi tagadás én is bele ültem, életemben először és ez idáig utoljára egy ilyen autó csodába.

A képen még látható a mindenki által jól ismert mozgás és beszéd koordinációval küzdő Vitz Erik (aki roppant módon élvezte és értékelte a lehetőséget) és felesége Éva, akik sajnos már nincsenek köztünk.

Látható a képeken olyan volt klubtársaink, aki alapító tagok voltak. Dr. Kecskés Pista, és felesége Éva, Kováts László és felesége, Hollósi Béla és felesége Erika.

Megtalálható feleségem Rita, valamint én, a fazék mögött zömében a fakanállal a kezemben.

Fogadott minket az akkor regnáló mentálhigiénés csoportvezető Ledényiné Born Katalin, akivel a programjaink kapcsán a legtöbbször találkoztunk. Nyugodjon békében.

Ezen a napon volt egy olyan esemény, ami megdöbbentett, mert ilyenre nem számítottam.

Egy bentlakó, kérte, hogy menjünk oda ahhoz az asztalhoz, amin előkészítettük az ebédhez való dolgokat.

• Rámutatott valamire és megkérdezte, hogy az mi?
• Mondta az egy 2 kg-os kenyér!
• Kenyér volt a viszont kérdése?
• Igen, volt a válaszom!
• Ilyet még nem láttam, én csak szeleteket ismerek!

Kiderült, hogy egész életében intézetben élt és egész kenyeret még nem látott, csak szeleteket.

 Pázmányi György

   96-97 PDG

Képgaléria